Olvasó III.

Háló minden kedves olvasónak J

Hogy vagytok? Miujs otthoni vagy külhoni vizeken??

Itt igen erős a pörgés. Az egyetem jelentem nagyon kemény. Rengeteg munkát és töprengést igényel. Még van egy hónap ebből a szemeszterből, 3 tsodálatos félévzáró szóbeli vizsgával és már kezdem is következőt….dejóóóó

Komolyra fordítva a szót Kedd- Szerdán bent vagyok suliban, mert ilyenkor prezentálunk a projektekből, illetve kommentezik a profok az eddigi munkánkat. Csütörtöktől, Vasárnapig dolgozom és munkálkodom az egyetemi dolgokon. Hétfőn pedig próbálok nem a feladataimra koncentrálni és szánni magamra egy kis időt. Egy dolog van, amiből nem engedek az a heti 3-4 edzés. Ilyenkor kikapcsolok teljes mértékben. Imádom!

Igen mindenki jól olvasta, dolgozom. Már március óta interjúzgattam folyamatosan, de nem akartam addig ezekről a dolgokról beszélni, amíg valami konkrétumot nem tudtam mondani. Rengeteg kutakodtam, próbálkoztam a szépségiparban… végül bejelentkeztem egy nagyon áruházlánchoz (pl.: debenhams), bízva abban, hogy könnyebben észrevesznek, mint maguk a szépségipari vállalatok. Ez így be is jött J A David Jones nevezetű department store meg is keresett és átmentem velük egy 4 körös interjúsorozaton. K.rvamenő volt J Először volt egy fél óra – 40 perces telefonos elbeszélgetésem, majd egy személyes és azt követően egy csoportos interjúm. Ez a folyamat olyan jól sikerült, hogy a hr-esem behívott egy külön elbeszélgetésre. Elmesélte mennyire meg voltak velem elégedve és szeretnének management poziba beajánlani, ha nem bánom… hát persze, hogy nem bántam J Így kerültem a Chanel-hoz. A 4. körös interjúk már mind cégesek. Így érvényes marad a jelentkezésem a David Jones – nál, a márkák meg válogathatnak (vagy fordítva). Szóval Chanel J Gyerekek én minél többet tanultam a cégről magáról, annál jobban kedveltem. Szerintem az emberek többségének lövése sincs mit képvisel ez a márka. Na de visszatérve az interjúra, jól sikerült, bekerültem a rendszerükbe, de a pozimat elhalászta egy belsős… a piszok! Szóval meglátjuk mi lesz ebből.

Közben kaptam egy hívást a Hard Rock Cafe-ból is, ahova még valamikor áprilisban jelentkeztem… elmentem egy 2 órás, 2 körös interjúra, mert itt ráérnek az emberek... Hogy hogy ment? Alig tettem ki a lábam, már futott utánam az egyik dolgozó, hogy jöjjek már vissza egy picikét. Felajánlották az állást. ’Timi is a Hard Rock girl!!’ J A hely nagyon menő, a csapat fantasztikus, a fizu háhá… mindenki elküld miatta melegebb éghajlatokra és a zene…áááá folyamatosan sikítva énekelgetünk. A pozícióm, hosztesz. Gondolom, most mindenki azt hiszi, az egyszerű. Akkor most írok róla pár sort.

Fogadom a vendéget, úgy mintha titeket fogadnálak az otthonomban. Közvetlenül, barátságosan, be is mutatkozom, hogy még személyesebb legyen a folyamat. Majd trécselünk. Senki sem siet, hogy egyen igyon, itt mindenki ismerkedik…ahogy már korábban említettem-ráérsz!! A feladat igazán akkor válik összetetté, amikor elérkezik a hétvége és a csúcsidő. Ilyenkor felkapok egy walkie-talkie-t és elkezdem koordinálni a csapatomat a placcon, a vendéget az ajtóban, a várólistát a pult mögött és eközben csörög a telefon, a rádión informál a főnököm, figyelem a várakozási időt az asztalokra, hogy se a konyha se a pincérek ne ússzanak el, de a már 40-50 asztal amire várnak, időben elkészüljön….ezt még édesíti az is, hogy hány főt ültetek, mert van akit 29 jó barátja kísér el, van akit 10, van akit 5, van akit csak 1 és erre mind külön szabály uralkodik a placcon!! Zseniális J imádom!! Általában 9 dologért vagyok felelős egy időben… 7-et már simán viszek. Háhh J reggelente és a műszak végén akad irodai munkám is, szal nem unatkozom J A Sydney Hard Rock a legforgalmasabb a világon, jelen állás szerint. Az eddigi tapasztalataimra építva én ezt nem is kérdőjelezem meg.

Talán mára ennyit mondanék. Főként mert bringázáshoz ideális időnk van, engem meg szétfeszítenek az elvonási tünetek J

Mindenkinek szép napot!

Tessék jelezni.

Puszik

:)

Halika,

Hosszabb szünet után ismét itt :D Előre nem kalkulált tényezők következtében kicsit megsűrűsödött a program pont

Ha jól emlékszem ott tartunk, hogy kiértem és lassan kezd a suli. Na ami azt illeti, az el is kezdődött :) Az első (vagy ahogyan itt mondják orientációs) napon hozták tudomásunkra, hogy megkezdjük a 4 hetes workshop időszakot, ami Hétfőtől - Csütörtökig terjedően, reggel 9-től, 5-ig történő órahallgatásból áll. Persze ha ennyiben megállunk, akkor nekem is több időm lett volna, pl a blogra….

Az itteni oktatás rengeteg diskurzusból áll. Mindenbe bevonják a diákokat és követelik a hozzászólást, úgy mondanám ’folyamatos brainstorming’. A legszebb az egészben, hogy az oktatással és általunk a profok is szeretnének többek lenni. Mindenre vevők!! Erősen motiváló ez a hozzáállás. Én kimondottan kedveltem, hogy minden napra jutott egy vagy több esettanulmány, cikk vagy akár könyv, amit kiscsoportokban összeülve meg kellett vitatni majd egy villámgyors diasorozattal le-prezentálni :) Gyakorlatias, nem érsz rá sz.rakodni, hajrá! - menő :D 
Minden Csütörtök szerves része volt egy vizsga, a heti témából. – hogy mindenkinek jobb legyen a hétvégéje. 

Itt jegyezném meg, ha valaki hasonló dologba vágna és esetleg aggódik, hogy nem elég az angolja….észre sem veszed, hogy másik nyelven karattyolsz, olvasol, írol, főként mert nincs rá időd!

Sikeresen zárva az első hónapot, beléptem a ’project phase’ szakaszba. A feladat nem lett egyszerűbb :D Lényegében itt már nincs oktatás. Minden Kedd délután és Szerdán egész nap van isi. Az órák inkább megbeszélések a csoporttal és a profokkal. Amolyan útmutatás jellegű a dolog. Az első hónap végére 4 fős csapatokba kellett szerveződni, akikkel ezt a 10 hetes időszakot, együtt csináljuk végig. 3 nagyobb témában kell 1-1 projektet lefuttatni: HR, Nemzetközi üzleti bla.. és vezetés szervezés…  Elviekben júniusra, minden témában egy min. 50 oldalas kis projekttel a kezünkben, prezentálunk… erről talán majd akkor mondanék többet :)

Nos az isivel itt tartok… ennek megfelelően szinte semmire nem volt még időm, így sűrű elnézést, de majd lassan érkeznek képek, meg gondolom élménybeszámolók is…. szép lassan kinyílik a világ….

Azért a dologhoz hozzátartozik két, egymást követő gusztustalan felfázás is, melyből mind a kettő a vesémig jutott. Hát orvosom már van :D Az antibiotikumot is egészen megkedveltem :D 
Lényeg, hogy most rendben vagyok és bízom benne, hogy ez így is marad….
:D aranyosak voltak a házban lakók. Még én ágynak voltam esve, főztek rám, teregettek helyettem, mindig benéztek megsimizni a buksim vagy leosztani egy puszit… és Tibink, a tsodálatos – tsodálatos masszőr Tibink végigment párszor a görcsös veséim környékén… néha elmorzsoltam 1-1 krokikönnyet, de utána jobb lett :D szal nagyon aranyosak voltak!! :) 

Tanultam a leckéből, ha vonatra vagy buszra szállok, illetve beérek egy épületbe, azonnal felöltözködöm, mert itt a légkondicionálás abnormális!! Vacogok ha zárt térbe kerülök, vacogok… nem értem az embereket. Mindenki kabátban-csizmában ül az irodában és mezítláb-trikóba megy haza. Okos.

Munkával kapcsolatba egyenlőre annyit, hogy járok interjúzni, alakulok de erről bővebben majd akkor, ha már biztosat tudok …

Most zárom is kis beszámolóm, mert ezt a születésnapomat 'A óceánba' pacsizva ünneplem meg. :D Igaz már tegnap bemelegítettünk, hála Geri kis szervezésének. Voltunk kocsmatúrázni …. Érdekesek itt az éjszakák. Sokban emlékeztet Londonra, de mégis merőben más. Kiemelném, hogy én ennyi csámpás lányt életemben nem láttam még. Egyszerűen nem bírok nemodanézni! Mondtam is tesómnak, hogy basszus itt én is a lányokat nézem…. :) zseniálisak, ahogy felveszik az emelt talpú tűsarkukat és összevissza pakolgatják a lábukat, azonban mégsem esnek el!! - még erősen illuminált állapotban sem! 

Na elmentem ünnepelni. 

Puszik mindenkinek, puszik, puszik.
Tessék jelenteni!

:)

Na halli mindenki :)

….nem is tudom hol kezdjem. Talán onnan indulnék, hogy meseszerű ereklyékkel halmoztatok el! Elefánik figyelnek az ablakomban, mágnesek a hűtin, láncok a nyakamban, gyerekcipő a szekrényen, pólók a rajtam :) tartók a kulcsomon még egy egész napló is megírva a fiókomban és az a rengeteg rengeteg jókívánság, drukk, útravaló …. én vagyok a legszerencsésebb szaros a világon!!! Viccen kívül!

Az a 4 nap amit Londonban töltöttem, igen rövidnek bizonyult…. Ennek megfelelően folyamatosan úton voltam, így az a 22 órás repülőút egész pihentetőnek tűnt :)
Itt szeretném megjegyezni, hogy Györgyimnek hála teljes lett a lista!! Végre színházba is eljutottam és fenomenális volt! Csak ajánlani tudom.

Nos a repülőútra visszatérve… nagyon bátor voltam :D  nem sikerült első osztályra bejutnom, de azt kell mondjam a turista osztály tökéletesen megfelel! Nagy DÖG gépről beszélünk, az ülések kényelmesek, folyamatosan hoznak enni-inni, lehet filmet/mesét nézni, zenét hallgatni…kényelmes.

Ami kimondottan érdekesnek bizonyult, hogy este 11kor indultam Londonból és a vacsi után (a tervekkel ellentétben) azonnal bealudtam. 2 órával később tsodával határos módon sikerült magamhoz térni és innentől kezdve Szingapúrig próbáltam nem aludni. Ennek egyenes következménye volt a körbesétálgatás a gépen, kitörések, guggolások, vádliformálás… sikerült megismerkednem egy ausztrál bácsival is, aki elmesélte az élettörténetét a felmenő-lemenő ágakkal együtt :) nagyon aranyos volt és jót beszélgettünk.

Jajj el ne felejtsem megemlíteni, hogy felszállás után le kell húzni a sötétítőket. Először nem is értettem miért (szeretem nézni a lenti fényáradatot). Aztán mikor a 2 órás alusz-ból magamhoz tértem, kikukucskáltam és kifolyt a szemem a napsütésben… na az kemény effektus volt. Emlékszem egy pár percig muszáj volt a székembe kapaszkodni, mert semmit sem láttam :)

Mire Szingapúrba értünk, ismét besötétedett, csakhogy abszolút elvesszen az ember maradék időérzéke is… én azért próbáltam azt a tervet tartani, hogy az innen megmaradt 8 órányi repülőúton fogok aludni. 
Itt megjegyezném, lenyűgöző élmény a szigetvilág fölött repkedni. Még landoláskor szürkület volt, viszonylag sokat lehetett látni a pálmafákból-homokos partokból .. és mire fölszálltunk már csak az egymillió kivilágított hajó úszkált a sok kis sziget körül ááááá meseszerű látvány.

Na igen felszállás után jött egy kis ázsiai reggeli rizs husival…. :) timike tolt egy kis vajaszsömit az a biztos :) majd mese és alusz… 
Pont Ausztrália partjai előtt sikerült megébrednem és ki is kukkoltam – a sötétbe … Broome fényeit láttam meg először ezen a földrészen…..a mosolyom méretét képzelje ide mindenki. :)

Kb 20 perc elteltével kaptam a kontinenstől egy második élményt is…. Kukucskálás közben figyelmes lettem erős fényhatásokra, ami a jelzőfényekhez képest túl soknak bizonyult. Igen, volt szerencsém végignézni egy orbitális vihart, tőlem jobbra kicsit alacsonyabban….hát gyerekek én majd bebarnáztam, de az a látvány…nem bírtam nem odanézni!!! Hömpölyögtek, forogtak a felhők és egyfolytában villámlott, persze mindezt sötétben, hogy jobb legyen az effekt….kurrrvamenő volt! 

Leszállás után, nehezen hittem el, de én csak átsétáltam az ellenőrzőpontokon, bringástul mindenestül :) Azt hittem atomjaimra fognak szedni, de még csak meg sem kérdezték, hogy vagyok….

A szállásom rendben van. A szoba nagy, így a kecske velemalszik :) meg van egy kolumbiai szobatársam is, aki meglátva egy csótányt görcsbe rándul és lemerevedik…hát nem irigylem.
Az állatvilággal kapcsban: nem kell félni, kezelhető. Szerintem a csótányok még jófejek is, ahogy kergetőznek fölalá. Méretüket tekintve átlagosan akkorák, mint otthon egy jólfejlett szarvasbogár. Nagyon kedvelem még az itteni denevéreket is. Méretben ők is gigantikusak 70 és 100 centi között lehet a testük és amikor kitárt szárnyacskákkal cikáznak este… ez itt Gotham city!! És igen vannak batman-ek!! Ismét: kurrvamenő!

Az első sétám alkalmával, majd megőrültem, hogy otthon akkor késő éjjel volt én meg itt sikongattam a pálmafák alatt a papagájokat figyelve…még jó hogy a szexike (Zsolti barátom) éjszaka dolgozik és föl bírtam hívni…persze az élmény megosztása jóformán további sikongatás volt a telefonba….de ahogy levettem neki is bejött Sydney :)

Az átállás viszonylag könnyen ment, ami megviseli a rendszert, hogy nem érti miért este kapja a reggeli kv-t… és a hirtelen nyár a tél után… ez némi vizesedést eredményez délutánonként, de az is alakul :)

Sydenysydneysydney….még nagy kérdőjel. A város maga kicsi és pofonegyszerű kiismerni. Szép, gyönyörű csak néha nem tudod, hogy londonban jársz vagy new yorkban vagy esetleg hong kong-ban…mindig más arcát mutatja… ezt majd képekben is dokumentálom, úgy ti is eldönthetitek mit láttok benne :)

Az emberek…itt idézném egy kedves barátomat: „ez itt asia pacific, baby”. Meg mertem kérdezni, hogy hol vannak az ausztrálok :) Statisztikák: Sydney lakossága 4,5 misi és minden 4 ember ausztrál.
Multikulturális osztályzat : 5* Minden nemzet föllelhető és mindenki mosolygós és hihetetlenül ismétlem hihetetlenül ráééér!  Ezen a földrészen egy időben csak egy ’féldolgot’ csinálnak az emberek! Nem viccelek. 
Arról nem is beszélek, hogy mennyire közvetlenek és nyitottak… példa: 2 napja bent voltam a kiskecskével a váriban… elémugrott egy (min 1700 dolláros mosollyal rendelkező) idősebb bátsi, hogy mit gondolok az órájáról? 2 kis bringa kergetőzik, mindkettő első kerekében a mutató rohangál körbe, egyik óra másik perc…. Mondtam neki, hogy nagyon menő, amit egy 10 perces beszélgetés követett bringákról, fixie-kékről, társadalomról. Kiderült, hogy gyűjtő és a legöregebb fixhajtásos bringája 1936-ból való, amikoris még a bringák születésnapját beleütötték a vázba….annyira komoly történelmi előadást villantott a témában…azóta sem térek magamhoz :) Lengyel Gabi itt figyelj: a kecske nagyon meg lett dicsérve. Többszöris. :)

Ha pedig már a kecskénél járok, akkor lányok figyelem: az első hivatalos ’johnny’ bringás lett :) elvittem szervizbe, mert akadtak nehézségeim a kézipumpálós megoldással… kinéztem egy kicsike boltot, aminek a marketingje egy cukorság és a tulaja egy őspunk…minden körme más színű, zöld haj sárga taréj :) de ha bringáról van szó….ő azzal gurult ki anyából és számára azóta is ez a szerelem. Na én elgurultam ide és betoppanván a boltba ott mosolygott rám ő, no meg a kis segédje…aki egy meseszépmeseszép johnny :) mindent szépen átnézett a kecskén, közben megvitattuk mennyire biztonságos Sydney bringák szempontjából… szerinte nem az, persze ő csak egy egyszerű alumínium masninak minősülő kis lakatkát használ és az emberek a sisakot csak úgy otthagyják a bringán….naeztakkor most nem is ragozom tovább. Szal a csevegés végén megkérdeztem tőle, hogy mivel tartozom és a 97 dolláros szervízdíjból csak a 38 dolláros bringalakatot fizettem ki…hátegyemmeg ki ő ha nem az első johnny :) :) :)

Persze azóta már voltunk kint bondi beach-en, aminek egyenes következménye lett, hogy erősen megborult a hormonháztartásom  minden, ami meleg éghajlaton extrém sport és mellé a szokásos laza tengerparti életstílus…ááá kivagyok! A part tökéletes finom, nagy szemű, fehér homok…mi kell még??!!!

Mondjuk itt egy picit meg is nyugodtam, mert itt Sydneyben sok johnny egy másik johhny-t szeret és ez az elején felvette a kérdést, hogy akkor Timit melyik johnny fogja szeretni…. :)
 
A suliban ma volt a második napom. Erről majd legközelebb írnék bővebben, ha már több lesz a tapasztalat.

Most ti jöttök! Nálatok miujság van??? Mindent tudni akarok :)

Vigyázni. puszik