Na halli mindenki :)

….nem is tudom hol kezdjem. Talán onnan indulnék, hogy meseszerű ereklyékkel halmoztatok el! Elefánik figyelnek az ablakomban, mágnesek a hűtin, láncok a nyakamban, gyerekcipő a szekrényen, pólók a rajtam :) tartók a kulcsomon még egy egész napló is megírva a fiókomban és az a rengeteg rengeteg jókívánság, drukk, útravaló …. én vagyok a legszerencsésebb szaros a világon!!! Viccen kívül!

Az a 4 nap amit Londonban töltöttem, igen rövidnek bizonyult…. Ennek megfelelően folyamatosan úton voltam, így az a 22 órás repülőút egész pihentetőnek tűnt :)
Itt szeretném megjegyezni, hogy Györgyimnek hála teljes lett a lista!! Végre színházba is eljutottam és fenomenális volt! Csak ajánlani tudom.

Nos a repülőútra visszatérve… nagyon bátor voltam :D  nem sikerült első osztályra bejutnom, de azt kell mondjam a turista osztály tökéletesen megfelel! Nagy DÖG gépről beszélünk, az ülések kényelmesek, folyamatosan hoznak enni-inni, lehet filmet/mesét nézni, zenét hallgatni…kényelmes.

Ami kimondottan érdekesnek bizonyult, hogy este 11kor indultam Londonból és a vacsi után (a tervekkel ellentétben) azonnal bealudtam. 2 órával később tsodával határos módon sikerült magamhoz térni és innentől kezdve Szingapúrig próbáltam nem aludni. Ennek egyenes következménye volt a körbesétálgatás a gépen, kitörések, guggolások, vádliformálás… sikerült megismerkednem egy ausztrál bácsival is, aki elmesélte az élettörténetét a felmenő-lemenő ágakkal együtt :) nagyon aranyos volt és jót beszélgettünk.

Jajj el ne felejtsem megemlíteni, hogy felszállás után le kell húzni a sötétítőket. Először nem is értettem miért (szeretem nézni a lenti fényáradatot). Aztán mikor a 2 órás alusz-ból magamhoz tértem, kikukucskáltam és kifolyt a szemem a napsütésben… na az kemény effektus volt. Emlékszem egy pár percig muszáj volt a székembe kapaszkodni, mert semmit sem láttam :)

Mire Szingapúrba értünk, ismét besötétedett, csakhogy abszolút elvesszen az ember maradék időérzéke is… én azért próbáltam azt a tervet tartani, hogy az innen megmaradt 8 órányi repülőúton fogok aludni. 
Itt megjegyezném, lenyűgöző élmény a szigetvilág fölött repkedni. Még landoláskor szürkület volt, viszonylag sokat lehetett látni a pálmafákból-homokos partokból .. és mire fölszálltunk már csak az egymillió kivilágított hajó úszkált a sok kis sziget körül ááááá meseszerű látvány.

Na igen felszállás után jött egy kis ázsiai reggeli rizs husival…. :) timike tolt egy kis vajaszsömit az a biztos :) majd mese és alusz… 
Pont Ausztrália partjai előtt sikerült megébrednem és ki is kukkoltam – a sötétbe … Broome fényeit láttam meg először ezen a földrészen…..a mosolyom méretét képzelje ide mindenki. :)

Kb 20 perc elteltével kaptam a kontinenstől egy második élményt is…. Kukucskálás közben figyelmes lettem erős fényhatásokra, ami a jelzőfényekhez képest túl soknak bizonyult. Igen, volt szerencsém végignézni egy orbitális vihart, tőlem jobbra kicsit alacsonyabban….hát gyerekek én majd bebarnáztam, de az a látvány…nem bírtam nem odanézni!!! Hömpölyögtek, forogtak a felhők és egyfolytában villámlott, persze mindezt sötétben, hogy jobb legyen az effekt….kurrrvamenő volt! 

Leszállás után, nehezen hittem el, de én csak átsétáltam az ellenőrzőpontokon, bringástul mindenestül :) Azt hittem atomjaimra fognak szedni, de még csak meg sem kérdezték, hogy vagyok….

A szállásom rendben van. A szoba nagy, így a kecske velemalszik :) meg van egy kolumbiai szobatársam is, aki meglátva egy csótányt görcsbe rándul és lemerevedik…hát nem irigylem.
Az állatvilággal kapcsban: nem kell félni, kezelhető. Szerintem a csótányok még jófejek is, ahogy kergetőznek fölalá. Méretüket tekintve átlagosan akkorák, mint otthon egy jólfejlett szarvasbogár. Nagyon kedvelem még az itteni denevéreket is. Méretben ők is gigantikusak 70 és 100 centi között lehet a testük és amikor kitárt szárnyacskákkal cikáznak este… ez itt Gotham city!! És igen vannak batman-ek!! Ismét: kurrvamenő!

Az első sétám alkalmával, majd megőrültem, hogy otthon akkor késő éjjel volt én meg itt sikongattam a pálmafák alatt a papagájokat figyelve…még jó hogy a szexike (Zsolti barátom) éjszaka dolgozik és föl bírtam hívni…persze az élmény megosztása jóformán további sikongatás volt a telefonba….de ahogy levettem neki is bejött Sydney :)

Az átállás viszonylag könnyen ment, ami megviseli a rendszert, hogy nem érti miért este kapja a reggeli kv-t… és a hirtelen nyár a tél után… ez némi vizesedést eredményez délutánonként, de az is alakul :)

Sydenysydneysydney….még nagy kérdőjel. A város maga kicsi és pofonegyszerű kiismerni. Szép, gyönyörű csak néha nem tudod, hogy londonban jársz vagy new yorkban vagy esetleg hong kong-ban…mindig más arcát mutatja… ezt majd képekben is dokumentálom, úgy ti is eldönthetitek mit láttok benne :)

Az emberek…itt idézném egy kedves barátomat: „ez itt asia pacific, baby”. Meg mertem kérdezni, hogy hol vannak az ausztrálok :) Statisztikák: Sydney lakossága 4,5 misi és minden 4 ember ausztrál.
Multikulturális osztályzat : 5* Minden nemzet föllelhető és mindenki mosolygós és hihetetlenül ismétlem hihetetlenül ráééér!  Ezen a földrészen egy időben csak egy ’féldolgot’ csinálnak az emberek! Nem viccelek. 
Arról nem is beszélek, hogy mennyire közvetlenek és nyitottak… példa: 2 napja bent voltam a kiskecskével a váriban… elémugrott egy (min 1700 dolláros mosollyal rendelkező) idősebb bátsi, hogy mit gondolok az órájáról? 2 kis bringa kergetőzik, mindkettő első kerekében a mutató rohangál körbe, egyik óra másik perc…. Mondtam neki, hogy nagyon menő, amit egy 10 perces beszélgetés követett bringákról, fixie-kékről, társadalomról. Kiderült, hogy gyűjtő és a legöregebb fixhajtásos bringája 1936-ból való, amikoris még a bringák születésnapját beleütötték a vázba….annyira komoly történelmi előadást villantott a témában…azóta sem térek magamhoz :) Lengyel Gabi itt figyelj: a kecske nagyon meg lett dicsérve. Többszöris. :)

Ha pedig már a kecskénél járok, akkor lányok figyelem: az első hivatalos ’johnny’ bringás lett :) elvittem szervizbe, mert akadtak nehézségeim a kézipumpálós megoldással… kinéztem egy kicsike boltot, aminek a marketingje egy cukorság és a tulaja egy őspunk…minden körme más színű, zöld haj sárga taréj :) de ha bringáról van szó….ő azzal gurult ki anyából és számára azóta is ez a szerelem. Na én elgurultam ide és betoppanván a boltba ott mosolygott rám ő, no meg a kis segédje…aki egy meseszépmeseszép johnny :) mindent szépen átnézett a kecskén, közben megvitattuk mennyire biztonságos Sydney bringák szempontjából… szerinte nem az, persze ő csak egy egyszerű alumínium masninak minősülő kis lakatkát használ és az emberek a sisakot csak úgy otthagyják a bringán….naeztakkor most nem is ragozom tovább. Szal a csevegés végén megkérdeztem tőle, hogy mivel tartozom és a 97 dolláros szervízdíjból csak a 38 dolláros bringalakatot fizettem ki…hátegyemmeg ki ő ha nem az első johnny :) :) :)

Persze azóta már voltunk kint bondi beach-en, aminek egyenes következménye lett, hogy erősen megborult a hormonháztartásom  minden, ami meleg éghajlaton extrém sport és mellé a szokásos laza tengerparti életstílus…ááá kivagyok! A part tökéletes finom, nagy szemű, fehér homok…mi kell még??!!!

Mondjuk itt egy picit meg is nyugodtam, mert itt Sydneyben sok johnny egy másik johhny-t szeret és ez az elején felvette a kérdést, hogy akkor Timit melyik johnny fogja szeretni…. :)
 
A suliban ma volt a második napom. Erről majd legközelebb írnék bővebben, ha már több lesz a tapasztalat.

Most ti jöttök! Nálatok miujság van??? Mindent tudni akarok :)

Vigyázni. puszik